Jézust háromszor kísértette meg e világ ura a sivatagban és azt mondják, hogy
aki követni kívánja őt, ugyanezekkel a kísértésekkel kell majd szembenéznie.

Hamvas szerint az első a gazdagság. Az anyagi javak mértéktelen összehordása,
a meg nem érdemelt jutalom kiharcolása.
Imádtam szórni a szüleim pénzét, mígnem sikerült megálljt parancsolnom
magamnak, épp akkor, mikor az elfogyott... Azóta meg kívánok dolgozni érte és
annyira van igényem, amennyire szükségem van éppen.

Aztán a hiúság... A tudásom, a képességeim, hogy folyton kihívtam a sorsot
magam ellen, hogy újra és újra bebizonyítsam, sebezhetetlen vagyok. Aztán
felelőtlenségem miatt feltörték az autómat és egy egész éjszakát ültem ott a
helyszínelőkre és a papírokra várva, megtörve. Aztán már másképp tekintettem
a világra. Barátként, kérve a irányító szellemeket, hogy fogadjanak be
világukba, mutassák meg nekem csodáikat és vigyázzanak rám. Az eredmény
ugyanaz, csak a hozzáállás más...

A végső pedig a Hatalom. Tessék, itt az egész világ, kormányozd. De az én
akaratom szerint. Ez az, amit ma a politikusok tesznek. Nem tudták, hogy ez a
hatalom nem hatalom. És úgy tűnik visszakozni már késő. Érzem, hogy velem is
kacérkodik ez a világ, hogy én biztos jobban tudnám irányítani és vezetni
őket. Aztán mikor észreveszem, csak azt kívánom, hogy a saját sorsom és
életem felett legyen hatalmam és ha segítséget kérnek tőlem, legyen hatalmam
segíteni. Mert aki a Hatalmat vággya, az nem méltó rá.

Tudom, hogy méltó vagyok rá, hogy jólétben és bőségben éljek. Méltó vagyok
rá, hogy a négy elem világa engem szolgáljon és méltó vagyok rá, hogy a
kezembe vegyem az életem irányítását.
A bőség és a jólét nem mértéktelenség és pazarlás, a szolgáknak jár a
tisztelet és a hatalom nem erőszak.
A fény pedig csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.